| | | | | Gyilkosok, csontok, horror-romantika… |  szerző: Tatár Péter | Személy szerint nem szeretem összekapcsolni a horror műfaját a zenével. Külön-külön viszont mindkét műfaj nagy hódolója vagyok.
Hogy mit is jelent számomra a zene? A zene olyan, mint a levegő, mindenütt körülvesz bennünket. A zenével érzéseket, érzelmeket akarunk kifejezni, átadni, amihez sokan pont a zenét használják, mint közvetítő eszközt. Minden embernek mást jelent, de mivel elképesztően szerteágazó, változatos kínálatot nyújt, így mindenki megtalálhatja azt, ami a legközelebb áll hozzá.A horror, pedig leginkább az emberi belsőnk legmélyebb félelmeit vetíti a szemünk elé, hozva ránk a frászt, és nevelgeti a bennünk szunnyadó rémeket napsugár, és víz nélkül. Nem képviselem azok táborát, akik metálzenére önkívületben dobálják magukat, miközben a zenekar csirkét darál a színpadon. Mégis megvan a horrorisztikus zenei műfaj romantikája, én ezt szeretem, de a csirkét azért megeszem darálva is…
Gyilkosok…
Sok filmben eljátszottak már azzal a gondolattal, hogy megannyi embert földeltek már el egy lyukba a Las Vegas melletti sivatagban. Kétségkívül a leghatásosabb módja ez a szerencséjüket otthonfelejtő turisták „városon kívülre tessékelésének”. Ebből a városból származtatható az az amerikai zenekar is, amelyről megmintázom nekem mit jelent a horror a zenében. Írhatnék olyan zenekarokról, énekesekről, mint a Prodigy, vagy Marilyn Manson, akik külsőleg, kinézetükben is kapcsolhatók, hasonlíthatók a műfajhoz, de nem teszem. Inkább összekapcsolom a horrort a romantikával, ahogy teszik azt a legnagyobb Gyilkosok a Csontok-című számukban…
A Killers 2002-ben alakult az amerikai Las Vegasban. A négytagú banda a nyolcvanas évek olyan előadóit idézte, mint a névadó New Order (az angol zenekar egyik klipjében szerepel egy Killers nevű együttes) vagy a Cure. A zenekarnak eddig három nagylemeze jelent meg jellemzően szélesvásznú, ”amerikaias” gitárzene, konceptkeretbe foglalt nagyszabású és komoly dalokkal. A 2008-ban megjelent új stúdióalbum, a Day & Age visszatérés a bemutatkozó nagylemez (Hot Fuss-2004) nyolcvanas évek-világába, a már ismert ízek mellett táncos elektronikával, korabeli new wave-hatásokkal. A legújabb hír a banda tájáról, hogy az együttes frontembere Brandon Flowers kilép a zenekarból, és szólóalbum készítésébe vág. Ezt persze cáfolták minden frontról, de az tény, hogy a csapat határozatlan időre pihenőre vonult az idén…
Csontok…
A horror célja az emberi félelemmel való játék, ahol az egyén is belemegy ebbe a játékba. A számban egy letisztult, tiszta szerelmet láthatunk. A környezet kísérteties, a sivatagban egy elhagyott játszótér, ahol a zenekar játszik, az ég sötét, és baljós jelekkel teli a jövőre nézve. A kezdés megborzongató, a homok alól csontvázak kelnek ki, és törnek úgymond ránk, mégis azt látjuk, hogy ez csak egy mozi, amit párhuzamosan nézünk a klip főszereplőivel. De ami a szerelmesekkel történik ezután, az nagyon is valóságos lehet. A szerelem közöttük megkérdőjelezhetetlen és tiszta. Nem menekülnek, csupán ezek a félelmek elől akarják függetleníteni magukat, és kettesben szeretni a másikat. Így egymással tartanak az úton. Eljutnak egy öbölbe, ahol levetkőzik a másik előtt minden rejtegetnivaló félelmüket, megnyílnak, „csupaszok” a másik szeme előtt. Ez a természetes felismerés fájdalmas is lehetne, de ilyen nem történik meg mindenkivel akár egy életen át sem, így egy csodás hullócsillaghoz lehetne hasonlítani, ami egy pillanat az életben, mégis milyen erővel bír. A bőrt érezni a bőrön, a csontot a csonton, ezek a teljes eggyéválás szimbólumai lehetnek. Közben pedig ott van a félelem, hogy ez a szerelem is elmúlik, amely már nem a képzelet szülötte, és így nem is alaptalan tovább. (Nekem is ez lenne a legnagyobb félelmem?) Ugyanakkor eljön a hajnal, egy új kezdet, ami elsöpri az éjszaka árnyait…
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
