| | | | | Szökőhév |  szerző: Plecskó Edina |
Mit tehet egy szerelmes nő, ha szíve választottja hosszú együtt töltött idő után sem képes őt oltár elé vezetni? Nos, ha kellő kalandvággyal és utazási kedvvel bír, akkor egy ír hagyományra támaszkodva február 29-én, szökőnapon ő maga kérheti meg kedvese kezét Írországban, noha előrevetítendő, hogy e vállalkozás teljesítéséhez vezető út rendkívül rögös.
 Ezt a keretet alkotta meg a beszédes Szökőhév című film köré Anand Tucker rendező is, aki a romantikus vígjáték stíluselemeinek minden téren eleget téve készítette el elég szokványosnak mondható mozifilmjét. Adott egy neves New York-i lakberendező, Anna (Amy Adams), aki epekedve várja, hogy barátja, Jeremy, a számára tökéletes férfi elvegye feleségül. A lánykérés azonban a pár negyedik évfordulóján sem történik meg, így Anna kénytelen saját kezébe venni az eljegyzés lebonyolítását. Egy régi, egyébként valóban létező ír hagyományra alapozva Írországba utazik, a tradíció szerint ugyanis szökőévenként egyszer, február 29-én a nők is megkérhetik álmaik férfijának kezét.
 A jól eltervezett fiúkérés a bevált filmes sémáknak megfelelően ütközik akadályokba, kezdve az időjárási viszontagságoktól az utazási bonyodalmakon át a lelki motívumokig. Anna Dublin helyett ugyanis egy kicsi wales-i faluban köt ki messze párjától, ahol egy jóképű, de igen cinikus idegennel, Declannel (Matthew Goode) hozza össze a sors, hogy aztán sártengereken és marhacsordákon átutazva együtt keressék meg Anna barátját. A komikusnak kikiáltott, ám többnyire elcsépelt jelenetekkel tarkított út folytán a varázslatos szépségű Írországot is felfedezhetjük, a vad zöldben pompázó dombvidékek az esős időjárás ellenére is turistákat csalogató elemként funkcionálnak. S noha a film műfajában újat nem tud – bár valószínűleg nem is akar – alkotni, társaihoz híven hozza a hasonló kaliberű hollywoodi produkciók színvonalát, hogy célközönségének megfelelve tálalja fel a jól bevált fogásokat, s dörgölje századszorra is a nézők orra alá Louis Vuitton reklámját.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
