Becketts - avagy Írország szétfoszló reménye Budapesten | szerző: Kinga
|
Drága Olvasóm, ha Írhonból hazatérvén nosztalgiázni támadna kedved vagy vonz még a Kilkenny, a Guinnes, és az utánozhatatlan Cider, akkor Budapest tartogat számodra egy-két helyet.
Rangsor nélküli sorrendiségben ír hangulat fogad a Kelta, az Irish Cat és a Samuel Barclay Beckett után szabadon elnevezett Beckett's-ben. Ez utóbbit néztük meg most egészen közelről. Nem éppen túldesignolt honlap csalogat ide, melyen azt ígérik ez a hely: Budapest's only authentic Irish Bar (Budapest egyetlen autentikus ír kocsmája). Nos, ez nem túl szép tőlük, bár valószínűleg tényleg ez a legrégebbi mind közül de... felülemelkedve ezen lépjünk be. A tér hatalmas, adja magát, hogy szervezzünk ide valami nagy hepajt, ám ezt hamar újragondolja az ember, amint a kiszolgálásra kerül sor. Mit írok én: hamar? Amint? Őszintén szólva lepörgött egypár beszédtéma mire italhoz jutottunk vagy a választásunkat tudakolták. Személyzet: 3 Fogadtatás: 2 - volt időnk alaposan körbejárni a helyen minden szó nélkül Légkör: 7 - híres íres a falakon a plakátok főként... Kínálat: 6 - nem túl bő, étkek terén pláne Mosdó: 9 - az egészből ez a legjobb "Ladies" & "Genim" ... bár kéztörlő nem volt. Közérzet, összbenyomás: 5 - Vajh' mennyire fülelt a szomszéd asztal társasága? Összesen: 60/ 32
|
szerző: Balogh Eszter
|
Aznap mintha megtudta volna a Teremtő, hogy ír kocsmába igyekszünk, konokul szemerkélő esőt bocsájtott Budapestre, úgyhogy mint Pavlov kutyája vágytam valami angolszászra, micsoda szerencse, hogy éppen egy igazi ír pubban beszéltünk meg randevút. A cider reményétől már csordult össze a nyálam, végre megérkezünk, kellemes félhomály, faburkolat, de... a hely kong az ürességtől... Ez egy (torkos!) csütörtök este több mint gyanús. Na mindegy, jön az étlap, a felszolgáló tempója mediterrán, stílusa csehszlovák, az italok ára nyugat-európai. Tudom, tudom, én meg pont úgy panaszkodok, mint egy igazi magyar... hogy valami jót is mondjak: örülök, hogy lehet Budapesten habzó almabort kapni. De legközelebb maradok a kedvenc Jókai téri kocsmámnál. Nem only, csak melldöngetés nélkül authentic, mindig nyüzsög, mint egy irish pub. Ez Beckett-éknél nem jött össze. Elnézést... én annyira szerettem volna jót írni. Személyzet: 3 - nincs ott, mikor ott kéne, ott van, mikor nem kéne Fogadtatás: 2 - ha önkiszolgáló étterem lenne, 10-est adtam volna Légkör: 6 Kínálat: 9 - az egzotikumokért Mosdó: 9 Közérzet, összbenyomás: 6 Összesen: 60/35
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
|
|
|
Szerkesztői levél >>
| 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> | Film >>
| Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> | Színház >> Intézménykritika >>
| (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> | Könyv >>
| Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> | Zene >>
| MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> | Híres magyarok >>
| "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> | Fotó >>
|