| | | | | #196- Színházról hideget, meleget |  szerző: Tóth Tamara |
Az éve első fele igen színházszegényen telt, sajna, de most júniustól úgy tűnik, felpörögnek az események. Persze ebben az is közrejátszik, ha az ember legjobb barátai jegyirodát vásárolnak.
 (Ezúton is köszönet a tiszteletjegyekért, Dani és Gábor!) Ugyanakkor ezután arra is figyelnem kell, hogy a fizum nagy részét ne verjem el nálatok… Pont nemrég óriási színházi élményben volt részünk hármasban. A nyári szezonra újrapróbálták a Vámpírok bálját, új főszereplő csajjal, és félig új táncosokkal. A bemutató előtti nap estéjén ültünk be a próbára, amikorra a második felvonás közepéig jutottak el. Nagyon érdekes volt végignézni, ahogy a rendező – Cornelius Baltus – dolgozott, hihetetlen precizitással vette sorra az előadás minden mozzanatát. Nekünk, a nézőtéren figyelőknek persze nem tűntek fel az apró hibák, de Cornelius szigorúan leállította a jelenetet, ha valami nem tetszett neki. Kora reggel óta dolgoztak, mindenkin látszott, hogy hullafáradt, de nem lazsáltak, egyedül a zenekar hisztizett, hogy mikor lesz már szünet. Amikor eljöttünk, még napokig a fejemben motoszkált, hogy milyen hatalmas munka összehozni egy ilyen volumenű előadást, és bárcsak minél előbb láthatná újra a darabot, elejétől a végéig.
 Pár nappal később hidegzuhanyként ért a Radnótiban a Bunbury. Vagyis inkább hideg zuhanyért könyörögtem az előadás alatt. Az emeleten ültünk Húgikával, az első igazán nyári napok egyike volt. Fent annyira elfogyott a levegő, hogy komoly erőfeszítést okozott, hogy ne szédüljek le a székről, a szememet nem tudtam nyitva tartani, és a jegyfecnivel való legyezgetés sem sokat segített. Naivan azt hittük, a két felvonás között majd kiszellőztetnek, de semmi, sőt még bágyasztóbb lett a meleg. A kedvemen az sem dobott, hogy a mellettünk ülő nyomi srác folyamatosan rágta a körmét, de ilyen hangosan még nem hallottam ezt a műveletet… Jaaa, és milyen volt a darab? A körülmények szinte élvezhetetlenné tették, pedig imádom Oscar Wilde-ot! Az előadás-rendezés korrekt volt, de hiányzott az plusz, ami miatt magunkkal vinnénk, később pedig újra és újra felidéznénk. Csányi Sándor pedig óriási csalódást okozott! Beszédhibás, elharapta a mondatok végét, ráadásul még vizuális élményt sem nyújtott. Az előadást nemrég láttuk, de már most úgy érzem, mintha évekkel ezelőtti, homályos emlék lenne.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
