| | | | | #197- Gerber Pál retrospektív |  szerző: Plecskó Edina |
„Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak” - hívott minket szlogenjével retrospektív kiállítás-megnyitójára Gerber Pál, aki az este folyamán kétségtelenül gazdagabb lett egy újszerű zenei élménnyel az előadó „Lufi-kórus” nyomán, mi pedig megcsodálhattuk több mint két évtizedes pályafutásának szerteágazó életművét.
A június 16-i preview, ahová régi évfolyamtársakkal mentünk egy „régi”  tanárunk kiállítását megnézni, igazán teljes élményt nyújtott: nem csak a feldolgozott életmű nagysága és stílusgazdagsága, hanem a fel-felbukkanó perfomanszok, a lufi durrogtatással egybekötött kortárs éneklés és filmvetítés, valamint az estének keretet adó Kenedi zenekar koncertje miatt is. Hiány tehát nem volt semmiben – kivéve a felszolgált pezsgő mennyiségében - a Ludwig Múzeum első emeletén, ahol a múzeum egyéni életműveket bemutató sorozatának egy újabb állomásaként kapott helyet Gerber Pál kiállítása.
Gerber Pál festőművész a nyolcvanas évek közepétől van jelen folyamatosan a hazai képzőművészeti élet szinte minden lehetséges színterén, művészetében  a festészet mellett olyan kifejezésmódokat használva, mint a köztéri akciók, installációk, fotókból kiinduló számítógépes printek, kollázsok vagy szöveges munkák. Ahogy mi is megtapasztaltuk, ennek a változatos és gazdag életműnek minden eleme folyamatos párbeszédben áll a körülötte lévő világ tárgyaival, legyen szó akár a létezett szocializmus korszakának bemutatásáról, vagy a későbbi kapitalizmus leképezéséről. A rendhagyóan nem időrendben kiállított művek közötti séta garantáltan izgalmas élményt nyújt – ráeszmélhetünk Gerber képtöredékei során értelmezésének mikéntjére, sorozatai és erőteljes címadásai pedig már önmagukban is figyelemfelkeltőek, példának okáért említhetjük A szorongás edényeit, a Remény szakmunkában, vagy a Cipő az elnyomás ellen című műveket.
Noha Gerber művészete a közönségnek néha zavarba ejtőnek és a kortárs hazai művészetben előzmények nélkülinek hathat, az augusztus 15-ig nyitva tartó kiállítás mindenképpen számot tarthat a megnézésre annak sokrétű, újszerű, elgondolkoztató és provokatív volta miatt is. Irány tehát a LUMÚ!
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
