 szerző:
Simon Borbála
|
#201 Borablog
 A szitu az volt, hogy találkoztunk a csajokkal a Blahán a szökőkútnál (amit igazán rendbe kéne már rakni), mindenki stresszes kicsit a munkája miatt. Ilyen az élet, mondják. Erikáról mondjuk csak a netkávézóban derül ki, merthogy dolga akad még előtte és csak később csatlakozott be. Amúgy kellemes volt a hely (az csak a lábvíz lehet, mondaná Fábián), csak lakatolni nem lehetett már megint sehova. Megoldjuk azért. Aztán persze benn ültünk le és sokat totojáztunk, hogy mi is legyen, merthogy túl nagy volt a választék. Szívem szerint én mindent kipróbáltam volna. Első körben mégis sós palacsinta, Letschós :), amibe kérésre extra adag chilit is kaptam, nyami. Utána persze megkívántam a többiek számára készített ellenállhatatlan édes-habos kreálmányát, így én is toltam egy túrós-barackos palit. Mire mindenki végzett már elmúlt a stressz és csak a kajakóma maradt, idilli nevetgélésekkel.
Bori: Ú, mi lenne ha....(széles mozdulatokat tesz, de hangot nem hallat)
Erika (Tamihoz súgva): Ajajj, eszébe jutott valami. Nos, a sziget (??) kérdőjel kérdőjel
Bori: Igen, hogy a film legyen a Szegény Peti Nagymamája
Tami: A film vajon, mi?
Erika: Szegény Peti Nagymamája
Bori: Hm, mi, a film?
(nevetés - jobbról Kinga és Edina)
Jól éreztük magunkat. Csak az az internetcafékból ismerős sztereotípia nem kellett volna, hogy a faszi a sarokban, meztelen nők hirdetéseit nézi. Meg a VB meccs háttérzajt is kibírtam volna végre egy este. Ha már csajos, ugye.
Személyzet: 9
Fogadtatás: 5
Légkör: 6
Kínálat: 9
Mosdó versus Biciklitároló: 6 (A Filmművészeti Előtt végülis le lehet tenni a bicót.)
Összbenyomás, közérzet: 8
Összesen: 60/43
|
szerző:
Kinga
|
- Kinga 100625029 avatarja --
Atya ég, oly régen posztoltam itt, hogy már a jelszavamon is gondolkodnom  kellett, mikor beléptem. Őskáosz van. Eddig nem aludtam, mert annyi dolgom volt, most legszívesebben nem aludnék, mert annyi mindent kéne csinálni... na de félre ezzel. Most amúgy egy netcaféból írok, lassan rohannom kell, így lehet kimaradnak majd fontos részletek, de basszus ennek az atmoszférának, ami itt a "Palacsinet"-ben körülvesz muszáj szánnom egy-két szót. Természetesen, mint akárhol másutt, itt is a vuvuzela vb megy, minden pincérnő kísértetiesen ugyanazt a beszédhibás magyart beszéli, mely így már egyfajta nyelvjárássá tornyosul és távoli egzotikus hellyé avatja ezt a vas utcai pincét. Lassan úgy érzem nekem is váltanom kéne, mert kinéznek. Na jó persze, sarkítok. No, de amit még szükségesnek érzek kiemelni az az étlap. Frenetik! Igen, így főnevesítve, mert ez már nem csak amolyan jelző melléknevecske. Szóval, hogy el tudd képzelni, olyan mint azok a kis asztali gyűrűs-naptárak, csak négyzetes alappal, egyik részén kép, a másikon a szöveg, nagy választék, amiből sajnos nem lehet gyorsan választani, és a végén egy cserélgethető rész (az ötletért plusz pont) a napi étel-sztárságnak. Egyszer tán nyugisabban is körül kéne itt nézni, a net nem egy hajjde' nagy sebesség, ám van hozzá vízipipájuk is... Térjek a lényegre? Mi az aktuális haladásom? Nos... blablabla
Személyzet: 8
Fogadtatás: 6
Légkör: 7
Kínálat: 9
Mosdó: 8
Összbenyomás, közérzet: 7
Összesen: 60/45
|
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
Tegnap a Palcsinetbe mentünk a csajokkal. Mert hát a Pszeudo már csak ilyen csajos újság...hiába növesztettünk péniszt egy szám erejéig (a férfi/péniszmonológok). Nevetgélünk is rendesen minden alkalommal.(Miért ne?) Az alap hangulatra pedig most rátett egy hatalmas óra a gépeknél (Alice effektus), a kissé lerobbant, de nem zavaró környezet (divatos rom-palacsintázó feel), meg a kedves, de kissé fura hangú pincérnő. Palacsintából is sokfélét próbáltunk. A túrós- meggyes, túrós-barackos, vagy túros-szamócás pedig nem azt jelenti, hogy gyümölcs is van benne... (egész pontosan túróra kent lekvárt jelent).
Személyzet: 9
Fogadtatás: 8
Légkör: 7
Kínálat: 9
Mosdó: 6
Összbenyomás, közérzet: 8
Összesen: 60/47
|
szerző:
Tóth Tamara
|
 Igen, elsőre csalódtam, hogy nem valódi gyümit adtak, de aztán az ízvilág kárpótolt. Meg előtte a padlizsánkrémes-krémsajtos is. Hűűűű, megint rá kellett jönnöm, a palacsinta mennyire jó kaja! Ráadásul szinte tökéletes színűre sütötték, nyoma sem volt az égett kis foltoknak, ami elrontja az egészet. A vastagsága is stimmelt, nem a pókhálóvékonyságú strandos változatot kaptuk, szóval reszkess Nagyi palacsintázója! Amúgy majdnem mindannyiunk le volt eresztve, van aki „kiégett”, van akit a főnöke szekál, másnak az egész munkahelyével van tele a mindene, de (talán) egy jó kis pszeudós találkozó mindenkinek feldobja a hangulatát. Olyannyira, hogy az este végére már ontottam az aranyköpéseket.
Személyzet: 8
Fogadtatás: 8
Légkör: 7
Kínálat: 10
Mosdó: 7
Összbenyomás, közérzet: 9
Összesen: 60/49
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
