| | | | | "Nincs jogom, de odafújok!" |  szerző: Nagy Gréta |
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt:
Hogyan is jött ez az ötlet, hogy kiszínesítitek Budapest köztereit?
 Ez egy „Vasarely nyomában” nevű projekt keretében történt, amit a Színes Város csoport pályázott meg. Ők foglalkoztak a szervezéssel, és kerestek meg minket. Volt három helyszín, ebből kettőt csináltunk mi, a Flórián teret és a Deák teret, a Moszkva teret már más. Nagyjából ez le is zajlott ennyivel, mert a pályázaton elnyert pénzt el is költöttük. Így ennek a dolognak számunkra vége van, bár nekik még vannak terveik. Én és a társaim, Színes Várossal vagy anélkül, amúgy is ezt csináljuk, megrendelésre festjük a nagy falakat, tervezzük az ilyen olyan munkáinkat.
Sokan azzal kritizálták ezt a projektet, hogy ez igazából nem is graffiti, vagy street art…
Nem is annak készült! Ezek inkább képek a falon, inkább teremt egy hangulatot, nem akartunk vele semmi konkrét dolgot ábrázolni. Nyilván figyelembe kellett venni, hogy a művet mindenféle emberek látni fogják nap, mint nap. Fontosnak tartottuk, hogy a nagyiktól kezdve, a 13 éves kisgyerekig, nagyjából mindenki tudja értékelni. A pályázat címe az volt, hogy Vasarely nyomában, és Vasarely nagyon pártolta a művészetnek mindenféle formáját az utcán, a nyilvánosság előtt. Egyedül ezt akartuk megvalósítani.
Mikor fújtál először?
Kb. 14-15 éve volt, amikor először elkezdett érdekelni ez a dolog. Nagyon bejött a stílus, de semmit nem tudtam az egészről, csak ugye ment a matek órán a rajzolgatás, a padfirka, és akkor szóltam az osztálytársamnak, hogy csináljunk néhány cuccot, szereztem kannát, és bele a közepébe. Még semmi fogalmam nem volt róla, hogy ez miről szól, vagy hogyan kell csinálni, nem is ismertem senkit ilyen körökben. De mivel megtetszett a dolog, folyamatosan jártunk fújni, megismerkedtem a többiekkel, belefolytam különböző dolgokba, jártam ilyesmi helyekre, és közben próbáltam csiszolgatni a kis világnézetemet ezzel kapcsolatban, ellesni mások dolgait, magazinokat nézegetni, ilyesmi.
Mikor fordult ez komolyabbra?
Onnantól kezdve, hogy megismerkedtem olyanokkal, akik komolyan foglalkoztak ezzel. Elkezdtem belülről látni, hogy ez egyáltalán hogy működik, bekerültem egy közegbe, és ez egy akkora húzóerő volt, hogy utána ez már adta magát. Aktívan kerestem az olyan emberek társaságát, akik ebben jobbak voltak, mint én, hogy tudjak tőlük tanulni. Aztán „ő is csinálja, én is”, akkor menjünk el együtt fújni. Ebből tök jó barátságok alakultak ki, és mentek a dolgok maguktól.
Vannak olyan emberek, akikkel még most is rendszeresen dolgozol?
Igen, nagyon szeretek festeni a csapattársaimmal, bár ez elég nehéz mostanában összehozni, mert mindenki másfelé jár, de van két másik olyan alkotó társam itt Pesten, akikkel gyakran festek, ők Rapa és Rouge, akik a Színes Városban is benne voltak.
Voltatok már külföldön fújni?
Persze, egy idő után ez alap, hogy ha itthon csinálod, akkor eszedbe jut, hogy milyen lenne külföldön is. Én csináltam Franciaországban, Belgiumban, ezen a környéken. De inkább sokat utazgattam, és nem festettem olyan rengeteget külföldön. Amúgy általában a writer-ekről elmondható, hogy bennük van ez a motiváció. Egy kicsit szélesebb „közönségnek” megmutathatod, hogy ki vagy, meg persze amikor visszanézed a fotókat, eszedbe jut az élmény. Aztán persze jönnek a külföldiek is Magyarországra, és ebből kialakulnak az ismeretségek.
Van különbség az itthoni és a kinti „street art”/graffiti között?
Van is, meg nincs is. Más országokban talán aktívabbak a writerek , mert elfogadottabb, nagyobb teret kap ez a fajta művészet. Vagy az ellenkezője: egyáltalán nem elfogadott, de mégis ott vannak! Igazából az adott országban élő egyénektől függ, hogy ki mennyire aktív, miket találnak ki a writerek, és szerintem itthon tök jók vagyunk ebben. Itt mennek olyan dolgok, amik külföldön nem, de ez fordítva is igaz. Nyilván ezek a különbségek az ország méreteiből is adódnak, mondjuk egy nagyobb országban, vagy gazdagabb országban jobban van lehetősége erre. Mert ez azért pénzbe kerül, nem mindenki tudja ezt akármikor beadni.
Szerinted mi a legjobb felület a fújáshoz? Vonat? Fal?
Első helyen a vonat áll. Az megy mindenhova, ha nem mossák le másnap, az a legjobb! De ugyanolyan élmény elmenni legálozni, teljesen más hangulata van. Nem kell sietni, a művet sokkal jobban ki lehet dolgozni, közben folyamatosan jönnek az ötletek, ez tulajdonképpen egy jó buli. Azokkal az emberekkel, akikkel éppen ott vagy, nyugodtan leülhetsz és elszívhatsz egy szál cigit, vagy megihatsz egy sört, megy a bandázás, ez egy közösségi dolog. De nem mondanám, hogy az egyik jobb, mint a másik. Ha vonatot festesz, az is közösségi dolog, azért összekovácsolja az embereket az, hogy ott bujkálsz, csendben kell lenni. Az is jó, csak más.
A nagy kérdés: szerinted van jogod mások tulajdonára fújni?
Nincs jogom, de odafújok! Erről szól a firka. Olyan dolgokat teszek helyekre, amelyek nem feltétlenül oda valóak… De pont ez adja meg a lényegét. Azért van különbség felújított házak, lepusztultabb falak, vagy műemlékek és lakóházak között. Aki ezzel komolyan foglalkozik, az oda is figyel erre. Azért az senkinek sem célja, hogy kivívjuk magunk ellen a nép haragját. Ettől függetlenül valaki mindig haragudni fog, mert csinálunk olyan dolgokat, amik nem mindenkinek tetszenek.
Mennyire különbözik a mostani graffiti „scene” attól, amilyen 10-15 éve volt?
Teljesen más! Amikor én kezdtem (pedig előttem már voltak jó páran), nem volt annyira populáris, mint most. Most már több olyan bolt van, ahova bemegyek és megveszem magamnak a festéket, és mindenféle kelléket hozzá, meg ott az internet, látod, hogy ki a világ melyik pontján mikor mit csinál, mindenhonnan jönnek az információk. Régen szereztem magamnak egy cap-et, hát én azt úgy őrizgettem, hígítóban áztattam, mert ha az tönkremegy, nem tudok honnan szerezni. Most meg szinte hajigálják utánam :) Meg régebben nem volt ilyen könnyű az interneten belecsöppenni egy ilyen közegbe, hanem kicsit elszigetelődve városonként vagy csoportonként csinálták az emberek a dolgaikat, és így sokkal nagyobb értéke volt megismerkedni másokkal, mint most. Szerintem ennek volt egy varázsa.
Végül: van valami terv? Valami, amin dolgozol?
Nem nagyon tervezek, ezek a dolgok jönnek… vagy nem! Nem erre alapozom az életem, bár jó lenne, hogy ha csak ezzel kéne foglalkoznom. De majd ha jönnek lehetőségek, akkor meglátjuk mi lesz.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
