| | | | | Street-art Százhalombattán |
|
Százhalombatta egy dinamikusan fejlődő, jellemzően XX. századi iparváros. A lakosság jelentős része a két nagyvállalatánál (MOL és DE Zrt.) dolgozik, a fiatalok többnyire a helyi négy általános vagy a két középiskolába járnak. A város közterei, középületei rendezettek, tiszták. Itt ritkán és rövid ideig láthatóak a XX. század végén elterjedt street-art alkotások.
Szerző: László Anikó
A város központját képező ún. Déli lakótelep több emeletes panelházainak üres lábazatai szinte vonzhatnák is a graffitiseket. Huszonévekkel ezelőtt készült is néhány falfestmény ezekre a felületekre – legálisan, városi szervezésben, képzőművész tanárok vezetésével, növendékeik részvételével. Az egyik falhoz Litvániából érkezett egy általános iskolásokból álló csoport. Az alkotó látogatást később százhalombattai képzőművész-növendékek viszonozták Vilniusban. Ezek az egykori alkotások az idők folyamán megkoptak, vagy a panelfelújítások során eltűntek.
 Az első, már graffitinek nevezhető, illegális feliratok a kilencvenes években jelentek meg. Ezeket az különböztette meg a korábbi falfirkáktól, hogy nem krétával készült személyes üzenetek voltak, hanem egy személyt (vagy csoportot) jelölő név (GÖRTS). Ez az első kezdeményezés azonban rövid életű volt és nem különösebben aktív. Működését hosszú szünet követte. 2005-2006-ra azonban begyűrűzött a városba is teg (avagy: tag), azaz a „művésznevek” (jel, címke) falra írása. Emögött az a belülről jövő, erős kényszer áll, hogy az összetartozást, a bátorságot, a kreativitást, az önkifejezést és nem utolsó sorban „birtokhatárt” jelöljenek meg az alkotók. Az azonos jelek alapján könnyen követhető egyes csoportok vagy alkotók mozgása. Leginkább a város főútvonalai mentén – közlekedési táblákon, kapcsolószekrényeken, konténereken, illetve a találkozási pontokon: vasútállomáson, játszótereken, közterek padjain, valamint a környező házakon – találkozhatunk kézjegyeikkel
Többségükben tizenéves diákok, akik a lakótelepen laknak, vagy mindenesetre a környék játszóterein, padjain gyűlnek össze. Nehéz a közelükbe férkőzni, hisz – mint fent említettem – a város egyébként nagyon ad a tisztaságra és rendezettségre, ezért a törvény teljes szigorával jár el a teg-előkkel szemben is.
Egy teg értékét nagyban befolyásolja, hogy hol található. Minél illegálisabb a felület, annál értékesebb. Ugyanakkor Százhalombattán nem jellemző, hogy műemlékeket jelöltek volna meg, viszont belefirkáltak egy – a helyi ifjúsági klub külső dekorációjához tartozó – graffitibe. Az ilyen megmozdulások miatt a törvényen túl, a korosztályi környezet lenézése és becsmérlése is sújtja a  teg-előket. Szűk környezetükben, hasonló érdeklődésű fiatalok között van lehetőségük némi hírnévre szert tenni és követőkre találni.
2006-ban kezdtem fotózni a teg-eket, amikor feltűnt, hogy egy aktív, markáns csoport tevékenykedik a városban, aminek több tagját is meg lehet megkülönböztetni. 2007-ben a rendőrség felderítette a csoport (SBW) tagjait, ezzel minden reményem elszállt, hogy személyesen beszélhessek az alkotókkal. Hiába tudtam például, ki a csoport legaktívabb, legelkötelezettebb, és a teg-jei alapján legtehetségesebb tagja, többszöri próbálkozásom ellenére is szigorúan tagadott mindent
Egy ideje nem születnek új jelek, s ezzel együtt sok lemosható felületről sorra tűnnek el.
(Megjegyzés 2011-ből: két új név – CHEM és FILTER (?) – felbukkant, majd eltűnt az utóbbi néhány hónapban.)
(Az írás a MaDok 2008. évi „Felhívás kortárs tárgyak múzeumi gyűjtésére” pályázatához készült, a kutatás összefoglalójaként Balpataki Katalin történész közreműködésével)
További teg és street fotók a www.indafoto.hu/animilne/teg és street albumokban!
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Az utcaművészet enciklopédiája
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
