Heti téma: a drog 


* DocuArt-a dokumentumfilmes mozi * Drog A’RT Színpad: Csengettyű - avagy az ember, aki javítani kívánt a Teremtésen * Félbetépve * Félelem és reszketés Las Vegasban – avagy egy gonzóújságíró mindennapjai * Karaoke drog módra * Mindenki függő – Rekviem egy álomért * Psychosis ex intoxicatiam morphinismus -- Dr. Brenner *

       DocuArt-a dokumentumfilmes mozi
szerző:
Tóth Tamara


Az Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi eddig ismeretlen helyszín volt számomra a budapesti kulturális élet sokszínű kínálatában. Ha valaki nem célirányosan keresi, bizony nehéz véletlenül rábukkannia. Elméletileg a Ráday, gyakorlatilag az Erkel utca eldugott kapualjában lelünk rá, némi útbaigazítás után. A belépés pillanatában azonban rájöttünk, hogy nem a legjobbkor sikerült felkeresni a helyet, mivel éppen önkénteseknek szerveztek zsúrt. Ez (is) megakadályozta, hogy témánkba vágó dokumentumfilmet nézhessünk, de az intézmény hitvallása, hogy a mostoha körülmények között tengődő műfajt fenntartsa, és sokakhoz eljuttassa, kétségkívül nemes cél. A nonprofit jelleg is közel áll a szívünkhöz, így legközelebb már ismerős „önkéntesként” térhetünk vissza.

Személyzet: 5 – furcsa
Fogadtatás: 5 –„Úgy néztek ki, mint az önkéntesek!”
Légkör: 7 – miután tisztáztuk a helyzetet, megfelelő
Kínálat: 8 – kicsi, de érthető okokból
Mosdó: 8
Közérzet, összbenyomás: 7
Összesen: 60/40
szerző:
Szántó Sz. Erika


A DocuArt vezetői elmondásuk szerint tevékenységünkkel a magyarországi filmforgalmazás egyik legnagyobb hiányosságán kívánnak enyhíteni, azzal, hogy a közönség számára széles körben is megtekinthetővé teszik a magyarországi dokumentum-, kísérleti- és rövidfilmek jelentős részét. Ez a heroikus küzdelem, csak ott biceg egy kicsit, hogy ha betéved valaki, őszintén megkérdezik, hogy mégis mi vette rá az ember lányát, hogy ide betérjen. Igaz számomra az sem derült ki, hogy mit játszanak, mikor és hogyan. Ezeket leszámítva azonban a DocuArt tényleg kellemes hely, bár őszintén megvallva nem valószínű, hogy még egyszer arra sodorna a szél.

Személyzet: 6 – nagyon furcsa
Fogadtatás: 5
Légkör: 7 – Hideg volt ugyan, de Doors szólt
Kínálat: 3
Mosdó: 7
Közérzet, összbenyomás: 6
Összesen: 60/34 Na.
szerző:
Plecskó Edina


Íme egy hely, ahol méltó módon adóznak a filmes életben többnyire méltatlanul háttérbe szorult dokumentumfilmek és azok kedvelői előtt: teszik ezt a Dokszerda Filmklub nevezetű programsorozatukkal, amely keretén belül kéthetente szerdánként a magyar dokumentumfilmezés kult-darabjaiból tesznek válogatást az érdeklődők számára. Az ’50-es évektől kezdve kronologikusan haladnak az alkotások bemutatásával, mindezt színesítendő egy-egy avatott vendég – rendező, közéleti személyiség – meghívásával válik teljessé az este. Nos, ott jártunkkor filmnézéshez ugyan nem volt szerencsénk, de a falakon lógó dokumentumképek, a filmtekercsekből kreált lámpák sugalltak valamit a hely szellemiségéből. Az önkéntesekből közösséget kovácsoló, igazi alkotó jellegű műhely az övék.

Személyzet: 7 – kedves tanácstalanság az arcokon
Fogadtatás: 5 – nem kaptunk különösebb figyelmet a zártkörű rendezvény ellenére
Légkör: 6 – hideg, de barátságos
Kínálat: 5 – a kávé éppen elfogyott…
Mosdó: 7
Közérzet, összbenyomás: 6 – minden bizonnyal jobb atmoszférát teremthetnek a filmvetítéses esték
Összesen: 60/36
szerző:
Kinga


A DocuArt kifejezetten az a hely, melyet igazából szűk stakeholder-i köre ismer. Bár lehetne ez a kör sokkal nagyobb is, hiszen céljaik vagy a magyar dokumentum- kísérleti- és rövidfilmek megérdemelnék a nagyobb publicitást. Legalább, aki abban az utcában lakik ne csodálkozzon, ha valaki ezt az intézményt keresi... Egyébként nem mondanám, hogy kifejezetten az a hely, ahová beül az ember csevegni egy ital mellett. Ide céltudatosan jön mindenki, ott tölt több-kevesebb időt, majd elsiet. Mindeközben természetesen jönnek-mennek az ismerősei, hisz ez olyan akár egy klub és mint tudjuk a közös szenvedély barátokká kovácsolja az idegeneket is. Tudniillik "Itt nem csak nézni lehet a filmeket, hanem csinálni, beleszólni is. Mindenkinek!" Elnézve a milliőt el is tudom képzelni ennek az igazát. Ugyanakkor hiába kívánja a hely a celluloidfilm vetítésének zajos hangulatát, a "láthatatlan filmek" mozijában bizony csakis elektronikus hordozón lévő kópiákat nézhetünk.

Személyzet: 5
Fogadtatás: 5
Légkör: 7 - zugmozi, már-már szabadkőműves klub.
Kínálat: 6
Mosdó: 5
Összbenyomás: 6 - Izgalmas lehet mikor megtelik élettel, filmekről való vitákkal.
Összesen: 60/ 32 - Ide nem jó csak úgy jönni. Feszült kíváncsisággal kell érkezni. Folyománya: tessék utánanézni a programjaiknak! Biztos megéri.



 
       Drog A’RT Színpad: Csengettyű - avagy az ember, aki javítani kívánt a Teremtésen

Életigazság sok-sok képben, enyhén tragikomikusan – olvasható az előadás színlapján. Ugyan mi újat mondhat egy színdarab a drogokról a szokásos közhelyeken kívül? – merülhet fel bennünk a kérdés. Ám úgy már sokkal érdekesebbé válik, ha tudjuk, hogy a darab szerzője és a színészek nagy része is tizenéves fiatal, akik saját korosztályuknak, vagyis középiskolásoknak játszanak.
szerző: Jakab Judit

Kétségkívül nehéz közönség, még a tapasztalt, profi színészek számára is. Hát még lelkes amatőröknek! Ám ennek ellenére a drog A’RT Színpad társulata jól vette az akadályokat, és munkájukkal sokak elismerését kivívták. Persze a kezdet itt sem volt könnyű.„Mikor elkezdtük a próbákat, elég furcsán néztek ránk, de mióta az első produktumot letettük az asztalra, rengeteg támogatást kapunk, szóbelit és anyagit egyaránt. Elfogadtak minket és azt, amit csinálunk.” – mesél a kezdetekről Tóth Tamás művészeti vezető, aki egyben a darab rendezője is. „A társulat kis magjából pedig egy igazi összetartó csapat alakult ki, akik kezdik egyre komolyabban venni azt, amit csinálnak.”

A Csengettyű – avagy az ember, aki javítani kívánt a teremtésen című darab szerzője egy fiatal, tizennyolc éves lány. Tóth Tamás szerint „gyakorlatilag táncművészeti elemekkel megtűzdelt eszmefuttatásról van szó, negyven percben.” Az előadást követően a közönség - vagyis a középiskolás diákok – beszélgetésen vehetnek részt: nemcsak a darabról, de az alkotási folyamatról és a drogokról, hatásaikról is. A közönség ezáltal aktív részesévé válik az eseményeknek, együtt gondolkozva dolgozza fel a látottakat. „A nem titkolt szándékunk, hogy a színház és a tánc elemeivel gondolkodásra bírjuk a mai fiatalokat, és ezzel együtt beszélgetésre hívjuk őket.” – vallják a társulatot életre hívó szombathelyi MMIK LOGO ifjúsági Szolgálat munkatársai.

Az MMIK LOGO Ifjúsági Szolgálata 2007-ben hívta létre a Drog ART programot a
A darabról: állandó dilemma, hogy meddig fiatal egy ember, meddig kortárs és mikortól felnőtt. Hajlamosak vagyunk elfelejteni fiatal korunkat, az álmainkat, vágyainkat, de hibáinkat is és elkezdünk tökéletes emberről gondolkozni, hogy majd mi leszünk azok, akik megalkotják a tökéletes lényt, aki nem hibáz és mindig tudja mi a kötelessége; és itt hibázunk. Vagy ahogy Arcanus a daraban megemlíti "...mert üvegbura alatt könnyű a jóság".
Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázati támogatásával. A program keretében alakult meg 2007-ben az önkéntes fiatalokból álló Drog ART színpad, ami azóta két bemutatón van túl: a MIÉRT? című, beavató- és improvizációs színházi előadáson és a már említett Csengettyűn.

A társulat azonban nem pihen a babérjain. A produkciót nyári táborokba is elviszik, de szeretnék más megyékben is bemutatni. Közben pedig már folynak a következő bemutató szereposztó próbái. Előreláthatóan egy Mrozek-darabot vagy pedig egy fiatal, kortárs író művét fogják bemutatni, attól függően, az ifjú színészek tetszését melyik nyeri el leginkább. „Az új produkcióban a prevenciós jelleget máshová helyezzük. Nem konkrétan mondjuk el a fiataloknak, hogy ne drogozzanak, hanem inkább a színjátszást, az ifjúsági színjátszó csoportok közösségépítő és elterelő szerepére szeretnénk felhívni a figyelmüket.” – avat be terveikbe a rendező. Az új előadás nyárra lesz színpadkész, míg a társulat reményei szerint decemberben egy még újabb bemutatónak örülhetünk.





 
       Félbetépve
szerző: Szántó Gyula
A film Thurgoodról és három cimborájáról szól. A marihuana füst jótékony homályával borítva van benne kutya, szerelem, gengszterek, lövöldözés, FBI meg minden, ami egy hollywoodi filmbe kellhet.

Thurgood művészi szinten műveli az épületgondnoki teendőket. A többiek lemezboltban, gyorsétteremben valamint egy óvodában dolgoznak, és nem nagyon van tiszta emlékük úgy 10 éves koruk óta, mióta elkezdtek füvet szívni. Egy véletlen baleset során Kenny néhány zacskó rózsaszín popcornnal megöli egy rendőr cukorbeteg lovát, aminek következtében pillanatok alatt börtönben találja magát. Barátai -  Thurgood, Brian, Scarface és a fickó a kanapén - nehéz feladat előtt állnak: ki kell szabadítaniuk Kennyt. Ennek egyetlen módja, ha elegendő pénz tudnak szerezni óvadékra, aminek összegét a  (rögön ítélő) bíróság egymillió dollárban állapította meg.

Amikor elkezdenek gondolkodni, hogy mivel tudnának pénz szerezni, a több éves fű fogyasztás következményeként, nem nagyon tudnak mást kitalálni, mint, hogy füvet fognak árulni és ezzel kezdetét veszi a bonyodalom...



Rendezte:
Tamra Davis
Főbb szereplők:
Dave Chappelle (Thurgood, Sir Smoka Lot), Jim Breuer (Brian), Guillermo Díaz (Scarface),
Harland Williams (Kenny), Rachel True (Mary Jane).
A több mint egy évtizede készült film bárki számára könnyed kikapcsolódás jelenthet egy hétvégi buli levezetésekét, főleg ha már elfogyott az utolsó spangli is és nincs aki lemenjen rózsaszín popcornért, burgonya sziromért, pizzáért vagy egy doboz kotonért.



 
       Félelem és reszketés Las Vegasban – avagy egy gonzóújságíró mindennapjai
szerző: Baranyai Richárd

Uraim! Hölgyeim! Kapcsolják be a biztonsági övet, vegyék föl a tükrös napszemüveget, készítsék kezük ügyébe a denevércsapót... Juttassanak szevezetükbe némi étert... És indulhat a túra Las Vegasba...

Huppanjunk be főhőseink, az újságíró, és hű barátja/orvosa/jogásza mellé a kocsiba, ami épp a sivatag közepén vág keresztül. Az út garantáltan zökkenőmentes, simává teszi az a néhány bőröndnyi drog, amit a csomagtartóban hurcolnak magukkal. Nagyjából az első öt percben kiderül, hogy hőseinknek annyi józan eszük maradt a gyakori droghasználat és a konstans lebegés miatt, mint egy jól képzett gumikacsának, így érdekes túrának nézünk elébe. Első állomás: Mint hotel, ahol hamarosan kezdetét veszi a Mint éves sivatagi versenye. Erről kellene cikkenek születnie. Két józan életű szereplőnk tehát be is költözne sajtós lakosztályába. Hacsak Duke nem nyomott volna be fél órával korábban egy adag acid-et, minek következtben a szőnyeg mintái felkúsznak a lábakon, a recepciós „kisasszony” murénává változik, a bárban hüllők kószálnak. Ez megnehezíti Duke dolgát, ugyanis belecsöppen az állandó és mindentől való rettegés fázisába... (Kis kitérő: ha valaki kíváncsi, milyen lesz majd az igazi 3D filmhatás otthon, akkor a következő jelenet neki való...)

Ééés Ladies aaand Gentleman! Please start your engines!!!

Elkezdődik a verseny, ami mint kiderül arra jó, hogy:
1. Abba kelljen hagyni a pókert
2. Meg kelljen védeni a sörünket a portól
3. Kirúghassuk a hülye fotóst, mert címlapfotót akar csinálni
3. b. És ennek eredményeképp mi maradjunk a sivatag közepén egy korsóval amiben csak sár van, nem sör.

A verseny után természetesen új állás keresése a feladat, de hőseink ezt is természetes (kicsit segítenek csak a drogok...) lazasággal teszik, mint a kaszinó bejáratában való parkolást is... És ez még csak az első 25 perc. Ám nem folytatom tovább, mert a történet regényként olvasva (igen, igen, volt a filmnek egy könyv formájú elődje is.) vagy filmként látva kell élvezni, én úgysem tudnám megközelíteni sem az érzékletességét. Az író Hunter S. Thompson valami furcsa elmebajban szenvedhetett (vagy csak ismerte a körülötte lévő világot) ugyanis könyvei főhősei gyakran el és megcsúszott újságírók, akik egyik napról a másikra tengetik életüket, és folyamatosan elnyomják a bennük élő józan oldalt. Persze ez így rosszul hangzik, közelebb állunk az igazsághoz, ha így mondjuk: Hunter S. Thompson magáról írta a történetet: "Végül is profi újságíró vagyok; szóval kötelességem hozni a sztorit, akár jó, akár rossz."

És hozta is, mikor cikk, mikor könyv formában. Stílusával megteremtve az úgynevezett gonzó újságírást, ami formabontó, zilált, néhol pszihedelikus, és szürreális, de megáll a lábán. Mint filmünk főhősei is. Azt hiszem, hogy egy lassan önmagából kiforduló világ az, ami ezt a hozzáállást és felfogást szüli, túl- és megélési esélyt adva ezzel az olyanok számára, aki vagy a félőrült mámorba menekülnek, vagy teljesen becsavarodnak attól amit megtapasztalnak azért, hogy mások elé tárhassák.

Jó becsavarodást az elénk vetített másfél órára...





 
       Karaoke drog módra
szerző: Szántó Sz. Erika
Tom Lehrer amerikai zenész, matematikus szerint az élet olyan, mint egy szennycsatorna. Hogy mit lehet kihozni belőle, az attól függ, mit adtak bele.

Az angol orvosi oktatás valószínűleg sokkal enyhébb a magyarnál. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy Dr. Adam Kay és Dr. Suman Biswas az Amateur Transplants duó tanulás híján sorra írja a dalokat. A zenekar főként Tom Lehrer amerikai zenész komikus munkásságára épít, méghozzá olyan sikeresen, hogy 2005 óta rendszeres fellépői az Edinburgh Fringe fesztiválnak is. A zenész híres The Elements című dalát a periodikus rendszer ihlette, a Kay és Biswas dalát pedig Lehrer: Drugs songs címmel szinte az összes drogfajtát felsorolják a fiúk, végül sajátos következtetést levonva.

Az eredeti:



És az Amateur Transplants -féle:



És hogy a bátor olvasó énekeljen is, íme a dalszöveg:
There's aspirin, adrenaline and also aminophylline,
Amphetamine, adenosine, augmentin and rifampicin,
Amoxicillin, penicillin, heparin and warfarin,
And oestrogen, progestagen and Canesten and chloroquine.

There's bendroflumethiazide and also cyclophosphamide,
And metoclopramide, acetazolamide, tropicamide
Loperamide, amiloride and cyclizine and frusemide,
And if you're up the duff then you'd best avoid thalidomide.

There's lithium, fluoxetine and also amitriptyline,
Paroxetine, digoxin, GTN and azathioprine,
Miconazole, atenolol and also chloramphenicol,
And if you want to overdose, there's always paracetamol.

There's Night Nurse and there's phenytoin, Zirtek and diazepam
And lithium, temazepam, midazolam, clonazepam,
Testosterone, aldosterone, and Valium and insulin,
And lignocaine and Piriton and Ventolin and Ritalin.

There's cefuroxime, cefotaxime, cefalexin, cephedrine,
And metronidazole and ketoconazole, trimethoprim,
Erythromycin, gentamicin, macrolides, nifedipine,
And Actifed and Sudafed and Calpol with no sugar in.

There's phenelzine and hyoscine, ranitidine, cimetidine,
Potassium and calcium and ev'ry kind of vitamin,
And pethidine and methadone and speed, cocaine and heroin,
And cannabis and Prozac, morphine, alcohol and nicotine.

You must remember all these drugs, the names of which you've learned from me, Or fuck 'em all and get a job in orthopaedic surgery.

Még egy dalocska a drogoknál maradva. Meggyőző előadás a valószínűleg még az orvostudomány előtt álló Paracetamoxyfrusebendroneomycinről.







 
       Mindenki függő – Rekviem egy álomért
szerző: Tóth Tamara

Meggyőződésem, hogy drogos könyvet csak az tud írni, aki maga is megtapasztalta a függőség poklát. Az utolsó Letérő Brooklyn felé és a Rekviem egy álomért című regények szerzője, Hubert Selby ennek a kritériumnak teljes mértékben megfelel. Az említett első könyv óriási botrányt robbantott ki, a másik pedig igazi kultikus művé vált.

A címben felidézett álom nem csak a közhelyessé vált utopisztikus amerikai álomra utal, annál sokkal összetettebb. A helyszín egy brooklyni lakótelep, ahol egy magányos özvegyasszony él a fiával. Sara Goldfarb és Harry sivár, kilátástalan helyzetben vannak, és nincs túl sok reményük egy szebb jövőre. Harry drogfüggő, tehát elsődlegesen az lebeg a szeme előtt, hogy pénzt szerezzen anyagra. Ehhez kézenfekvő megoldás, hogy zaciba adja anyja tévéjét, többször egymás után, hiszen az asszony mindig kiváltja. Sara Goldfarb szintén függő, hiszen sekélyes életében egyetlen szórakozást az állandó tévénézés és evés jelent. A konfliktus is innen ered, hiszen megkeresik kedvenc vetélkedő műsorától, és meghívják egy adásba. Az asszonynak még maradt némi hiúsága, és szeretne beleférni abba a piros ruhába, ami évekkel korábban még olyan jól állt neki, és ezzel a múltat, az elvesztett boldogságát is szeretné visszakapni egy kis időre. Ezzel párhuzamosan Harry – noha már a leállás lebegett a szeme előtt – barátaival kábítószer kereskedésbe kezd, ami először óriási üzletnek tűnik, majd lassan veszteségesbe fordul. A magányos anyát pedig sürgeti az idő, a gyors fogyás érdekében kétes eredetű tablettákat kezd el szedni, amelyek a heroinhoz hasonló függőséget generálnak nála. Harry felismeri anyja tüneteit, és ezen a ponton még reménykedünk, szurkolunk nekik, de a drogfüggőség a szociális problémáknak nem az a jelensége, ami általában hepienddel végződik. Függetlenül attól, hogy anyáról vagy fiúról van szó.




A könyvben létrehozott kis világ annyira valósághű, hogy szinte bárhol játszódhatna. A szereplők mindennapi emberek, és még ha nem is azonosulunk velük, a szimpátiánkat kiérdemlik. Küzdelemből áll az életük, igyekeznek legyőzni a magányt és a kiszolgáltatottságot, de az átlagos, boldogságot kereső kispolgári létet most is csak egy hajszál választja el a lesüllyedéstől. Harry és barátnője a szerelmüket, a közös jövőjüket és minden elvüket eldobják a drog miatt, önpusztításuk a teljes leépülés felé vezet. Hubert Selby remekműve magában hordozta az adaptáció lehetőségét, ami meg is valósult Darren Aronofsky rendezésében. A kivitelezés reális és közvetlen lett, a végeredmény nem takargat, de nem is misztifikál túl semmit.




 
       Psychosis ex intoxicatiam morphinismus -- Dr. Brenner
szerző: Kinga
Csáth Gézáról egy átlagember valljuk be őszintén magunknak, nem sokat tud. Ő az a kétes írófigura, aki drogfüggő volt (morfinista), aki miatt aztán olyan sokan lesznek kíváncsiak arra, hogyan hatnak rájuk a tudatmódosító szerek. Mondván hátha az majd nagy művészt farag belőlük. Aztán évek múltán, mikor azon "kattognak" hogyan szerezzenek újra anyagot, hogy elviselhetővé tegyék a napjukat, akkor már késő bánat tollat ragadni. Azelőtt meg az az egy-két vers sem sikerült olyan jól, de már az is édes mindegy. Ez is egy mese, amely rosszul végződik. Ugyan jóval sablonosabb a csáthi meséknél, de a legszomorúbb az egészben, hogy igaz és nem unikum, nem is hungarikum.

De kezdjük szépen az elején. Született Brenner József szimbóluma lehetne az önpusztító művésznek, már-már polihisztor, bár inkább egy jó eszű útkereső poéta-író, zenekritikus, orvos. Gyermekként apja hegedűművésznek szánta, ő maga szenvedélyesen zenélt, s ezt akarta átplántálni fiába. Ekkor még Csáth inkább a festészet iránt érdeklődött, mondhatni az volt első nagy szerelme, ugyanakkor vonzalma viszonzatlan maradt. Az alkotásvágy gyakorlás híján nem hullott termékeny talajra, s tanárai is csak elégségesnek ítélték törekvéseit. A terv kudarcba fulladt. Mint ahogyan zenészi pályája is kisiklott, mikor nem vették föl a zeneakadémiára, így inkább orvosnak tanult, lekötötte az anatómia meg az élettan minden percét. Eddigre már fény derült írói vénájára, 1904-ben ugyanis, A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután csakis "jót, sőt feltűnőt" várt tőle. 1906-tól a Budapesti Naplóba írt rendszeresen és más lapokba is publikált. Irodalmi és zenekritikái, társadalmi és művészeti írásai korszerű műveltségről és kitűnő elemző készségről árulkodtak. 1908-tól többek között már a Nyugat közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Mindebben valószínűleg közrejátszott, hogy módos családból származott és unokafivére Kosztolányi Dezső volt.

Viszont Dr. Brenner József "oly korban élt a földön", mikor még migrénre írták a kokainos cseppeket. Ugyanakkor már pontosan ismerte az orvostudomány a morfium hatásmechanizmusát. 1910. április 19-én pedig újabb tragédia érte Csáthot, mikor Kuthy Dezső tüdőbajt diagnosztizált nála. Ekkor szokott rá tudatosan a morfiumra, melyről rengeteget ír naplójában, hatása alatt  pedig töredékes irodalmi műveket alkotott.  (Tragédia a tragédiában, hogy a diagnózis téves volt). Ugyanezen évben mikor az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosaként dolgozik, megismerkedik leendő feleségével Jónás Olgával. Fürdőorvos, körorvos, majd őt is eléri a háború és bevonul katonának. 1914. augusztus és 1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. De egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott. Eddigre ugyanis eluralkodik rajta a függőség, tiszta pillanataiban mindent megtesz, hogy leszokjon, kísérletképpen nikotinnal próbálja csillapítani a morfium iránti vágyát, sikertelenül  és még így is mindvégig praktizál.

1915 őszétől Földesen, majd miután fölmentik a katonai szolgálat alól Regőcén körorvos. Vidékre menekülésének fő oka, hogy megnehezítse a morfium beszerzését, ezáltal megkönnyítse a leszokást. 1918. október 6-án leánya születik. Pár hónapra (1919 januárjában) idegileg összeomlik, a bajai kórház elmeosztályán kezelik, ám onnan megszökik, hazagyalogol Regőcére. Elborult állapotában július 22-én 3 lövéssel végez feleségével és egy nagy adag morfiummal, ereinek fölvágásával megkísérel véget vetni életének. De egy szerb katonaorvos megmenti. Talán ez az egyik utolsó kudarc életében. A bajai majd a szabadkai kórházba szállítják. Mikor öccse látogatja, nem hiszi el, hogy meghalt a felesége, egy dologhoz viszont rögeszmésen ragaszkodik: gyógyíthatatlan. Összeomlása józan pillanataiban az orvos bukkant elő belőle, szerette volna, hogy példáját tudományosan dolgozzák föl. Szeptember 11-én aztán megszökött az osztályról, 100 koronával s egy nagy adag pantoponnal. Budapest felé vette az irányt, hogy a Moravcsik-klinikán kezeltesse magát. Ám a demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel, bekísérték az őrszobára, ahol is egy óvatlan pillanatban végzett magával. Halálának oka: önmérgezés.

Csáth Géza élet- és művészetfelfogásának kulcsa: az ember élete egzisztenciális létén túl fantáziavilágával együtt teljes egész. Ez nyilvánul meg A vörös Eszti (1908) című novellájában is. Életművét morfinizmusa kiteljesedése előtt félbehagyta, mielőtt igazán kinyílhatott volna. Ellenben arról fönnmaradtak töredékek, hogy micsoda nagy tervekkel volt tele, levelek, jegyzetek tanúskodnak, többek között szeretett volna írni egy operettet. Végső éveinek megrázó dokumentumait családja megsemmisítette.  Legjobb novelláira a bravúros időtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemző. Novelláiból Szász János filmet (A Witman fiúk, 1997), az elmebeteg nő kórtörténetéből Kiss Csaba drámát (Animus és Anima, 1997) írt.