| | | | | Vakmerengő |  szerző: Kinga |
Az utóbbi hetekben-hónapokban számtalan aspektusában felbukkant a vakság körülöttem. Emiatt kicsit elmerengtem... távolba révedő tekintettel, tulajdonképpen semmit sem látva, a gondolatokat láttatva.
A láthatatlanság csoda, mely csak a mesékben fordul elő. Viszont ha valakinek minden és mindenki láthatatlan, akkor azt tragédiának mondjuk, pedig sokkal fejlettebb intuíciós, hallási valamint tapintási ingereket ad ez az állapot. Igen-igen, kvázi kényszerből, ez is egy az agynak rengeteg fantasztikumából, ami nem más, mint kompenzáció. Az általános iskolában a gyerekeknek erre azt felelik, nem mehet mindenkinek minden maximálisan jól! A fejlettebb látáson kívüli érzékelés dimenziója, egy egészen más világ, melyben mi látók tulajdonképpen vakok vagyunk. Nézünk, de nem látunk semmit jóformán. Itt teszem fel a kérdést, miért mondjuk akkor, hogy a vakok világtalanok? Azért, mert nem ismerjük azt a világot, melyben ők otthonosan mozognak, amit ők érzékelnek? Ha a vakok alakítanák ki társadalmi szerkezetünket, valószínűleg mi is elveszetten kódorognánk a zebránál, várva, hogy valaki majd átsegít. Ekkor természetesen nem a josé-saramago-i vakság társadalmi struktúrájára gondolok, hiszen ott valaha látókból vett pálfordulatról van szó.
Másrészt a vakság bizalom. Úgy értem, ha megfigyeljük láthatjuk is, nyelvünkben teljesen így van beépülve. Valamire vakon igent mondani, valamit vakon megkóstolni, vagy valakire vakon rábízni magunkat mind-mind valamilyen mértékig bizalmi kérdéseket vet fel. Hol saját érzékszerveinkbe, hol pedig a környezetünkbe vetett bizalmat. Hátra mersz dőlni, hogyha itt vagyok mögötted, s azt mondom: megfoglak ne félj!?
Mióta olvastam José Saramago-tól a Vakság-ot, tudtam, hogy erről szólni kéne. Aztán láttam a "Szemünk fénye" c dokumentumfilmet, s csodáltam nyelvhasználatát a vakoknak... ugyanis tele volt látásra utaló szavakkal. Apropó nyelv, vajon a szemtelenségnek van köze a vaksághoz? Na és a szemlátomás, vagy a szemellenzős kifejezésekhez? A hitében/eszméiben vak fanatikus szemtelen?
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
